Mindenki izgatottan kelt fel a mai nap, ugyanis mától élesben megy a dolog. Tegnap véglegesen be lettünk osztva a munkavégzés helyére. Én pincérnő és a pénztáros szerepét kaptam meg. Igazából örültem neki, mert legalább nem a meleg konyhában kell megdöglenem. Kitti a pultba került be, ő adja ki nekünk pincéreknek az italokat és az elkészített ételeket. Alexa viszont a konyhába került be a morcossága miatt, de ő egy percig sem nyavalygott ez miatt, sőt mintha kicsit örült is volna, hogy nem kell a vendégekkel foglalkoznia. Tomi pedig velem együtt pincér. Reggel nyolcra kellett mennünk, hogy az előkészületeket megcsináljuk. Mi pincérek az asztalokat készítettük elő kint a teraszon és bent az üzletben is, hogy kilenc órára, nyitásra minden patika legyen. Az az egy óra gyorsan eltelt, azután megindult az élet. Mikor elkezdtek a vendégek beszállingózni még örültem is, hogy nem kell egy helybe állnom, de mikor már minden asztalunk tele volt és az újabb vendégeinket nem tudtuk hova leültetni alig vártam, hogy négy óra legyen és megérkezzen a váltás, de ez még nagyon odébb volt. Egy óra körül volt, amikor megérkezett a mi kedves párosunk. Természetesen a másik pincér fiú felszabadított nekik egy helyet, de pont az én asztalomhoz ültek le.
- Nem vállalnád el őket?- mentem oda Tomihoz.
- Bocsi, de nálam is rengetegen vannak.- rohant tovább a pulthoz.
- Átveszek egyet.- ajánlottam fel elkeseredésemben.
- De már tudják, hogy én vagyok a pincérük. Bocsi.- fordult vissza, miközben vitte ki a tányérokat
Megfogtam a tálcát és odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! Mit hozhatok nektek?- öltöttem fel az álca mosolyomat.
- Még nem választottunk.- válaszolta flegmán Szabina
- Akkor majd visszajövök.
Bementem a pulthoz, de a kalandoromat nem tudtam lerázni, jött utánam, én pedig direkt nem fordultam felé, hanem az asztalaimat lestem.
- Életed végéig nem fogsz velem beszélni?- állt meg előttem, így nem tudtam tovább kerülni a tekintetét.
- Nem szándékozok addig itt maradni.- válaszoltam
- Legalább a neved megmondod?- faggatott tovább
- Az már úgysem lényeges.- majd elindultam az egyik asztalomhoz, mivel az fizetni szándékozott.
Mikor már a pénzzel együtt jöttem vissza a vendégektől láttam, hogy Tomi ott áll a kalandorommal szemben és nagyon magyaráz neki, aki viszont csak mosolyog rajta. Nem akartam, hogy Tomit megalázza a vendégek vagy akár más előtt, így közbeléptem.
- Sikerült már választani?- fordultam a kalandoromhoz, mire vette a lapot és mosolyogva a helyére sétált, a barátnője mellé, aki éppen a sminkjét igazította.
- Azt hittem már sose érsz ide.- grimaszolt rám, majd undorral, de felvettem a rendelésüket.
Egészen négy óráig ott ültek és foglalták a helyet, mikor nekem már véget ért a műszakom. Szabina bement az apjához, a srác pedig, ahogy meglátta, hogy a táskámmal együtt távozok utánam jött.
- Valamikor találkozhatnánk?- kérdezte olyan magabiztossággal, mint még soha senki más. Hangosan felnevettem majd ott hagytam. Nem is tudom mit gondolt, hogy tán igent mondok. Álmomban sem gondoltam, hogy az előző páromnál lehet valaki bunkóbb is, de ő még azt is fölözte.
- Hogy telt a napotok?- kérdezte Kitti tőlünk.
- Eltelt.- válaszoltam fáradtan.
- Láttam, hogy a szép fiúka megkörnyékezett.- kacsintott rám.- Nem tán ő az egyéjszakás kalandod?- talált bele a közepébe. Köpni nyelni nem tudtam csak bámultam az ágyamat.
- Valahogy sejtettem, hogy ő volt az.- szált bele a beszélgetésbe Alexa is.
- Sajnos ő.- vallottam be.
- De úgy néz ki, hogy neki az az egy éjszaka nem volt elég.- incselkedett Kitti
- Nekem viszont bőven. Nem akarok harmadik személy lenni.- pár hónapja annak, hogy én is megtudtam, megcsaltak. Senkinek nem kívánom azt az érzést, még ennek a perszónának se.
- Még csak nem is szeretik egymást! Láttad már, hogy megcsókolta vagy akár puszit adott volna a csajnak?- kérdezte Alexa, ami igazából igaz volt. Szabina erőltette magát rá mindig, ő ölelgette, ő puszilgatta. De ez még nem azt jelenti, hogy meg kell csalnia.
Nem akartam a szobában ülni egész délután, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek futni a parton.
Május 27., péntek
A héten én voltam a délutános műszakba, így mindig fél négyre mentünk és négykor vettük át a műszakot. Ma is, így volt ez, de tudtuk, hogy a mai este pörgősebb lesz, mert nem feltétlen csak turisták lesznek, hanem itteni lakosok is mivel hétvége jön. Erre teljesen fel is készültünk és jóra számoltunk, mert a múlthét szombati létszámmal vetekedett a mai. Ültek bent fiatalok, családok és turisták is. A sok vendégnek köszönhetően egy percet se unatkoztunk, aminek az elején még örültem, de mikor még este nyolckor se jutottam el odáig h egyek pár falatot, akkor azért már egy kicsit frusztrált lettem. A népesség estére nemhogy csökkent volna, hanem egyre csak nőtt. A kedves párunk is az esti órákban jelentek meg, aminek aztán végképp nem örültem, de ez ellen semmit se tehettem. Vagyis de, nagyívbe elkerülhetem őket. Ez ideig óráig sikerült is, de a nagy felfordulásban már én magam se tudtam, hogy merre is mennyek, ahol elférek , így persze belebotlottam. Ő megállt egy pillanatra, én pedig szóra sem méltatva mentem tovább a dolgomat intézni. Éjfélkor zártunk volna, de mivel a terasz még mindig szinte tele volt, ezért nem csukhattunk be, viszont már mi is nagyon fáradtak voltunk, így leültünk mi munkások is az egyik asztalhoz.
- Ha minden délutános műszak ilyen lesz én belehalok.- mondta az egyik lány, mire a fiúk persze jól kiröhögték. Nem volt tőlük szép, mert látszott, hogy tényleg mindenki fáradt volt már és a vendégeink is már csak az idegeinken játszottak. A vendégek lassan, de elkezdtek szállingózni haza felé. A legvégére csak a kedves párosunk maradt, de ekkor már hajnali két óra is elmúlt, a fiúk pedig kezdtek egyre idegesebbek lenni. Tomi volt a bátor jelentkező, aki odement hozzájuk.
- Ha megtennétek, hogy elmentek, akkor betudnánk zárni.- kezdte udvariasan, mire Szabina csak pofákat vágott, Marci pedig jól kiröhögte. Láttam, hogy Tominak ettől felmegy a pumpa és éppen vette a levegőt, hogy jól kiossza, de arra inkább nem fizetnék be, így gyorsan odaszaladtam mellé, megfogtam a karját és a pulthoz húztam. Marci arcáról eltűnt a mosoly és az összefonódott karunkat nézte, majd újra gúnymosolyra húzódott a szája. Én a kasszához mentem Tomi viszont a raktár felé indult meg. Egy perc se kellett és Marci utánam jött továbbra is avval a mosollyal az arcán.
- Ez tetszik benne, hogy ilyen kis béna?- kérdezi flegmán, amire aztán végképp nem akarok válaszolni, de nem megy el.- Egyáltalán nem a te eseted.
- Mi van?- kapom fel a fejemet.- Hogy jössz te ehhez?! Egyáltalán, hogy van bőr a képeden mindennek ellenére ide jönni? - az eddigi vigyor leolvad az arcáról, amit meghökkenés vesz át.- Egyébként meg inkább ő, mint te!- ezzel ott hagytam és Tomi után mentem a raktárba.
Már következő reggel tudtam, hogy nagy hibát követtem el, mikor lefeküdtem vele, de akkor még nem gondoltam, hogy ekkorát hibáztam, ő még az előző pasimnál is beképzeltebb. Nem tudom megérteni, hogy én miért nem tudok kifogni egy rendes pasit, aki mondjuk szeret is.
- Ha minden délutános műszak ilyen lesz én belehalok.- mondta az egyik lány, mire a fiúk persze jól kiröhögték. Nem volt tőlük szép, mert látszott, hogy tényleg mindenki fáradt volt már és a vendégeink is már csak az idegeinken játszottak. A vendégek lassan, de elkezdtek szállingózni haza felé. A legvégére csak a kedves párosunk maradt, de ekkor már hajnali két óra is elmúlt, a fiúk pedig kezdtek egyre idegesebbek lenni. Tomi volt a bátor jelentkező, aki odement hozzájuk.
- Ha megtennétek, hogy elmentek, akkor betudnánk zárni.- kezdte udvariasan, mire Szabina csak pofákat vágott, Marci pedig jól kiröhögte. Láttam, hogy Tominak ettől felmegy a pumpa és éppen vette a levegőt, hogy jól kiossza, de arra inkább nem fizetnék be, így gyorsan odaszaladtam mellé, megfogtam a karját és a pulthoz húztam. Marci arcáról eltűnt a mosoly és az összefonódott karunkat nézte, majd újra gúnymosolyra húzódott a szája. Én a kasszához mentem Tomi viszont a raktár felé indult meg. Egy perc se kellett és Marci utánam jött továbbra is avval a mosollyal az arcán.
- Ez tetszik benne, hogy ilyen kis béna?- kérdezi flegmán, amire aztán végképp nem akarok válaszolni, de nem megy el.- Egyáltalán nem a te eseted.
- Mi van?- kapom fel a fejemet.- Hogy jössz te ehhez?! Egyáltalán, hogy van bőr a képeden mindennek ellenére ide jönni? - az eddigi vigyor leolvad az arcáról, amit meghökkenés vesz át.- Egyébként meg inkább ő, mint te!- ezzel ott hagytam és Tomi után mentem a raktárba.
Már következő reggel tudtam, hogy nagy hibát követtem el, mikor lefeküdtem vele, de akkor még nem gondoltam, hogy ekkorát hibáztam, ő még az előző pasimnál is beképzeltebb. Nem tudom megérteni, hogy én miért nem tudok kifogni egy rendes pasit, aki mondjuk szeret is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése