2016. szeptember 25., vasárnap

6.- A hős Adonisz

Június 3., péntek



Az idő nagyon gyorsan telik és szinte ugyanúgy is telnek annyi kivétellel, hogy most délelőttös voltam és, így nem igazán botlottam bele Marciba. A mai napra viszont az egyik munkatársam cserét kért tőlem ugyanis ma este randija lesz neki, én pedig olyan rendes voltam, hogy nem mondtam neki nemet. Így, hogy átvállaltam a délutános műszakot majdnem egy teljes napom szabad volt, amit alvással és strandolással töltöttem. Gyorsan elszaladt ez a kis idő és már mehettem is dolgozni. Fél négyre mentem be, hogy áttudjam venni a műszakot. A köpenyemet kötöttem a derekamra, amikor a főnök jelent meg az oldalamon.
- Ha majd ráérsz kérlek gyere be az irodámba.
Bólintottam és gyorsan mentem is a kasszáshoz, hogy egyeztessük a pénztárat, meg a rendeléseket, amint evvel végeztünk és a délelőttösök elmentek én beszaladtam az irodába.
- Ülj csak le.- kínált hellyel.- Nagyon megvagyok elégedve a munkáddal. Nem tudom, hogy előtte dolgoztál- e vendéglátásban, de profi módon kezelsz minden helyzetet és mivel még eddig nem neveztem ki üzletvezetőt, ezért most ezt szeretném neked felajánlani.- Láthatta a döbbenetet az arcomon, mert rögtön folytatta.- Nem kell most válaszolnod. Gondolkozhatsz rajta, de én tudom, hogy te vagy erre a legalkalmasabb.
- Köszönöm szépen a felajánlást és mihamarabb választ fogok adni.- mondtam remegő hangon.
Ahogy kimentem az irodából minden munkatársam letámadott, hogy mi történt miről beszéltünk, de úgy gondoltam, hogy ez az én dolgom, így senkinek semmit sem mondtam, amitől persze ők csak pufogtak. Egész délután az ajánlaton gondolkoztam, hogy megtudnék e birkózni vele és ez miatt a munkámra se figyeltem 100%-osan. Marci is megérkezett a haverjaival és még mindig annyira sokkban voltam, hogy mindenféle gondolkodás nélkül odamentem hozzájuk felvenni a rendelést. Marci észrevette az arcomon, hogy valami nem oké, így rögtön rá is kérdezett.
- Minden rendben?- kérdezte miközben a barátai az étlapot böngészték.
- Persze. válaszoltam gondolkodás nélkül.
Ő tovább méregetett, de én nem foglalkoztam vele, inkább elkezdtem felvenni a rendelésüket.

Az este folyamán is kedvtelen voltam, amit mindenki észrevett, így jöttek a rosszabbnál rosszabb feltételezések, amiket én inkább el is engedtem a fülem mellett. Örültem mikor egy nagyobb társaság fiú érkezett a büfébe, mert legalább elszabadulhattam a társaimtól. Az este folyamán több adagnyi piát vittem ki a fiús társaságnak és már egyik sem nézett ki szomjasnak, de ők csak odahívtak engem egy újabb rendelésre. Beálltam az asztal sarkán ülő srác mellé, aki először átölelte a derekamat, ami még nem is zavart, de a mocskos tenyere egyre lentebb csúszott, míg végül rámarkolt a fenekemre. Ekkor már elhúzódtam tőle és úgy próbáltam meg felvenni a rendelést, de a haverjai ezt viccesnek találták, így a srác felállt és utánam jött, majd megállt mellettem és rácsapott a seggemre. Ezután olyan gyorsan történtek az események, hogy én csak egy csikordulást hallottam és Marci már ott is termett, és mindenféle kérdés nélkül bevert a mellettem álló gyereknek, aki ettől földre került Erre persze mindkét fiú banda felállt, de hagyták, hogy a két fiú intézze el egymás között. Marci ráült a földön fekvő gyerekre és ütni kezdte azt, míg az arca összes nyílásából vér nem szivárgott ki.
- Legközelebb a kezedet töröm el!- fenyegette meg mindenki füle hallatára. A részeg fiú társaság felkaparta a barátjukat majd jobbnak látták, ha tovább állnak és elhagyják a büfét. Én mozdulni se bírtam, a lábam a földbe gyökerezett, mind a félelemtől és a meglepettségtől is. Marci lépett elém, mikor magamhoz tértem.
- Minden rendben?- kérdezi miközben forró tenyerével az arcomat fogja közre, evvel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Igen. Azt hiszem.- ülök le az egyik székre.
Marci ugyanígy tett és a térdemre tette a kezét.
- Nem akartalak megijeszteni, de nem hagyhattam szó nélkül.

Mivel az összes vendégünk elment az incidenst követően, ezért úgy gondoltunk, hogy bezárunk mielőtt valaki betévedne. Nem éreztem magam alkalmasnak, hogy én számoljam meg a napi bevételt és zárjam le a kasszát, ezért megkértem az egyik pultos lányt. Fél óra alatt takarítással együtt végeztünk, így mikor mindenki kiment bezártam az üzletet. Megfordultam, hogy elinduljak a szállás felé és ekkor vettem csak észre, hogy Marci még mindig ott ül a széken.
- Elkísérlek.- jelentette ki, mint aki nemleges választ nem is fogad el
- Miért csinálod ezt velem?- a szívem majd megszakad, hogy ilyen odaadó velem, közben pedig tudom, hogy barátnője van neki.
- Hagy kísérjelek haza.- kérlelt, mint sem inkább mondta, a gyönyörű szemeinek pedig már nem tudtam nemet mondani, így válasz helyett csak elindultam, vele az oldalamon. Mivel a szállás tényleg csak a túloldalon volt, így még öt percbe sem telt bele az út. Az ajtó előtt megálltam, szembe fordultam vele, de olyan közel találtam magamhoz, hogy a parfümjének illata teljesen elkábított. A száját néztem, ami annyira csábítóan hívogatott. Marci közelebb hajolt és várta a reakciómat. Behunytam a szemem és finoman a szájába leheltem, mire kezével még közelebb húzta az arcomat és édes csókot lehelt rá. A mellkasomban a szívem csak úgy dübörgött és minden eddigi problémám elszállt a fejemből. Abban a pillanatban csak Ő volt nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése