A tegnap este után Marci úgy gondolta, hogy a szava érvényét vesztette és megjelentek Szabinával együtt a büfében. Már az egyik lány ment volna őket kiszolgálni, de én leváltottam és mosolyogva mentem oda hozzájuk.
- Mit hozhatok?- kérdeztem mosolyogva, közben pedig csak Marci reakcióját figyeltem.
- Te meg minek örülsz?- kérdezte Szabina, de még ez sem tudta elrontani a kedvemet.
- Csak jó kedvem van.- fordultam felé, majd újra megkérdeztem mit hozhatok és végre értelmes választ is adtak. Mikor bementem a pultba magam elkészíteni a rendelésüket Tomi odajött hozzám.
- Minden rendben van veled?- kérdezte gyanakodva.
- Minden a legnagyobb rendben.- és már vittem is ki a rendelésüket.
Lehet, hogy nem teljesen őszinte a mosolyom, de ez senkinek sem tűnik fel míg én azt nem akarom. Új kezdet, új remény. Lehet, hogy még rám kacsint a szerencse és valami jó palit sodor az utamba. A munkámat mosolyogva végeztem, teljes odafigyeléssel. Amint lejárt a műszakom a többi munkatársammal együtt elmentünk egy kicsit szórakozni. Elmentünk a szállásra megfürödni és átöltözni, majd nyakunkba vettük az éjszakát. A fiúkkal nem sokáig mentünk, ugyanis az egyik játékteremnél meg is álltunk. A fiúk először kiélték kisfiús énjüket, majd biliárdozni kezdtünk, amibe már mi lányok is csatlakoztunk. Az első mecset lejátszottuk mi, aztán pár fiú kihívott minket, a fiúkba pedig rögtön kapcsolt a harci szellem és természetesen állták a kihívást.
- Ti jobb ha ebből kimaradtok.- mondta ezt az egyik gyerek, mire mi vitatkozni kezdtünk velük, hogy ebből aztán minket se hagyhatnak ki. Az ellenfelek persze ezen jót nevettek és szinte biztosra vették, hogy nyerni fognak. Egy mosolygós, kisgyerek kinézetű srác kezdte az ellenfelek közül, akin látszódott, hogy élvezi a helyzetet. Első lövésre kettőt is belőtt, mire a csapata éljenezni kezdett.
- Nyugalom még csak most kezdjük.- próbáltam csitítani a kedélyeket, mire a srác felfigyelt rám, jó alaposan végignézett majd újra mosolygott, közvetlen rám. A meccs további részében le sem vette rólam a szemét, ezért nem volt őket nehéz leverni. Egy kis pucsítás és teljesen elvesztették a fejüket. Ennek következtében mi nyertünk és csak hüledeztek, hogy ez hogy történhetett. Miután nyertünk én a pulthoz mentem valami italt kérni magamnak. Leültem míg készítették és a mellettem lévő szék sem maradt túl sokáig üres. A srác leült mellém.
- Meghívlak.- jelentette ki, mikor kiadták az italomat, mire én azt elvettem és szó nélkül mosolyogva távoztam. Ő kifizette az italomat és jött utánam, de hiába. Nálam nem fog labdába lőni. A Balaton teljesen elveszi az ember eszét, de én még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát.
- Kornél vagyok.- nyújtotta a kezét, amit én csak néztem a szívószálam mögül. Mikor nem fogtam vele kezet ő azt visszahúzta. Kicsit zavarba jött, hogy ennyire nehéz eset vagyok, de nem adta fel.- És te?
Nyeltem egy nagyot majd letettem a poharat a kis asztalra.
- Iza.- válaszoltam úgy, hogy oda se néztem.
- Ismerős vagy, de nem tudom honnan.- jegyezte meg, mire én jót nevettem magamban, hogy ennél jobb dumával is előállhatott volna, de nem fogom a földbe tiporni emiatt.
- Találkozhattunk már valahol.- folytatta tovább, de én csak ingattam a fejemet. Nekem tényleg nem tűnt ismerősnek, így eszembe sem jutott, hogy már találkozhattunk volna.
- Nem vagy túl beszédes.- szögezte le mosolyogva, mire egy kis mosolyt csalt az arcomra.
- Nem vagy te túl fiatal ehhez?- mutatok a helyre.
- Ahha..Szóval, így akarod megtudni a koromat.- poénkodik, ami rám is hatott ugyanis széles mosolyra húzódott a szám.- Megsúgom, hogy elmúltam már 18.
- Örülök neki.
És te?- nehogy itt apukád leüssön. Nézett körbe tettetett ijedtséggel. Evvel csak tovább fokozta a jó kedvemet, így a nyelvem is megeredt.
- Megsúgom, hogy apukám nagyon nagyon messze van. Nincs okod félni.- próbáltam én is felvenni a tempót vele.
- Huhh.. most megkönnyebbültem.- törölte le a homlokát, mintha megizzadt volna.- Na, de most komolyan! Honnan vagy nekem ismerős?
- Komolyan nem tudom.- mosolyodtam el a héten úgy igazán őszintén. Tud valamit a srác.
- Gyönyörű a mosolyod.
- Ezt el se kezd.- szögeztem le, de még mindig mosolyogva. Ez a gyerek elragadó, de nem úgy, mint férfi.
- Csak az igazat mondtam.- vonta meg a vállát.- De akkor tudod mit, olyan csúnya vagy, mint a bűn.
- Köszönöm szépen a bókot.
Lelohadt az arcáról a mosoly és komolyan folytatta.
- Te tényleg nem vagy százas.- nevetett fel a saját sértésén.
- Ha tovább bókolsz, még a végén elpirulok.
Erre olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy szó szerint leesett a bárszékről. Az asztal alá néztem, hogy még él e, de továbbra is csak nevetett és fetrengett a földön. Körbe néztem, hogy mennyien látják ezt a jelenetet és mivel kellően néztek leugrottam a székről és próbáltam felsegíteni, de annyira nevetett, hogy ez nem volt egyszerű.
- Hagyd már abba, mindenki minket bámul.- erre már ő is felnézett és tovább vigyorgott, majd végül felült vissza a székre.
- Életemben nem találkoztam még olyan lánnyal, aki csinos, okos és humoros is egyben. Ritka az ilyen.- mondta még mindig mosolyogva
- Örülök neki, hogy én lehetek az első. Azt hiszem ez megtiszteltetés.- mosolyodtam el újra én is.
Egy ideje már beszélgettünk, mikor az egyik munkatársam odajött hozzánk, hogy ők mennek haza, ha akarok mennyek velük én is.
- Persze megyek én is.
Álltam fel a székből. Majd Kornélhoz fordultam.
- További szép estét!- illedelmesen felállt és két puszit nyomott az arcomra.
- Remélem még összefutunk.- búcsúzott el.
Június 17., péntek
Mai nap megint délutános műszakban voltam, így a péntek esti nagy forgalmat megint én kaptam meg. Nem búslakodtam, de egy szabad pénteket már eltudnék képzelni magamnak, ugyanis már hetek óta nem bírtam magamat beosztani. A mai péntek sem telt máshogy, Marci ma is megjelent csak most nem a barátnőjével, hanem a haverjaival. Ma én voltam a beugrós pincér, így én mentem ki hozzájuk. Mikor az asztaluknál álltam csak akkor vettem észre Kornélt, mire mosolyra húzódott a szám. Felállt odajött hozzám megölelgetett és két puszit adott az arcomra. Nem törődtem avval, hogy ehhez vajon Marci mit szól, még csak rá sem néztem.
- Tehát innen voltál nekem olyan ismerős.
- Úgy tűnik.- szögeztem le, majd gyorsan a többi fiúra néztem, hogy felvegyem a rendelésüket. Mikor mindannyiuktól felvettem Kornélra néztem.
- Odajössz?- mutattam a pult felé.
- Persze.- Majd a haverjaira nézek.- Bocs srácok.
A pulthoz menet éreztem Marci szúró tekintetét, szinte lyukat égetett a hátamba.
- És hogy vagy?- ült le a bárszékre, míg én az italokat készítettem el a fiúknak.
- Megvagyok, dolgozgatok. És te hogy vagy?
- Élvezem a nyarat.
- Ezek szerint nem dolgozol?
- De, apámnak segített otthon a műhelyben. Tudod ő autószerelő.
- Értem.- mosolyodtam el, majd odaadtam az italát.- Mindjárt jövök.
Fogtam a tálcát és kivittem a rendeléseket. Már éppen fordultam vissza, mikor Marci elkapta a csuklómat és lehúzott az arcához.
- Ti meg honnan ismeritek egymást.
Lassan felegyenesedtem és mosolyogva a képébe vágtam.
- Egyik éjszaka ismerkedtünk meg. Ő legalább bemutatkozott nekem.- megforgattam még a kést a szívében, hagy érezze én mit éltem át, meg még most is.
Mikor visszaértem Kornél rögtön rákérdezett.
- Mit akart Marci?- gyanúsan nézte a barátját, aki szintén farkasszemet nézett vele.
- Semmit. Mindig van valami baja. Kezd olyan lenni, mint Szabina.
- Jaj ne is mond. Elviselhetetlen az a lány. Nem is értem mér nem dobta már ki.
Megörültem, hogy legalább nem csak én vagyok az egyetlen, aki nem kedveli a lányt.
- Mióta vannak együtt?- érdeklődtem
- Már nagyon hosszú ideje. Középiskola óta.- erre leesett az állam, mire ő csak bólogatott.
- Hány évesek?
- Szabina azt hiszem 19, az öreg meg 21. Szabina 10-es volt, ahogy összejöttek. Azóta olyan, mint egy pióca. Ilyenkor is valamit hazudik neki, hogy a családjával van.
- És még sosem bukott le?- húztam fel a szemöldököm, mert elég sötétnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy ezt három éven keresztül eljátsszák vele.
- Nem túl okos a csaj.- mosolyodott el.- De ne róluk beszéljünk.
Nem tudtunk új témába belekezdeni, mert Marci közeledett felénk.
- Öreg ülj már vissza!-játszott mosollyal próbálta a közelemből eltüntetni.
- Majd megyek. Elvagytok ti nélkülem is.- nézett az éppen nevető haverjaira.
- Nem csajozni jöttünk ide!- váltott kicsit szigorúbb hangnemre.
- Adhatok is valamit?- vágtam bele, mire ő csak szúró nézést lövellt felém.
- A haveromat!- kezdett fagyossá válni, így most hagytam nyerni.
- Menj csak, nekem amúgy is sok munkám van.- egy szolid mosolyt eresztettem meg Kornél irányába.
- Hát jó. Most is bízzam a sorsra, hogy találkozunk vagy most adsz egy telefonszámot?- kérdezte kacéran, kicsit sem szégyenkezve a haverja előtt. Mondjuk miért is tette volna, ő az egészről nem tudott semmit sem.
- Egyik sem. - lelohadt a mosoly az arcáról Marcién pedig kacér mosoly jelent meg, én viszont ezt nem sokáig hagytam így.- Mit szólsz, ha holnap reggel találkozunk a büfé előtt és elmegyünk strandolni. Szabad napom lesz holnap. Jó társasággal szeretném eltölteni.
- Nekem megfelel.- széles mosolyra váltott az eddig búskomor képe, Marci pedig köpni nyelni nem tudott.
- Akkor reggel kilenckor itt találkozunk.- fogtam meg a kissé izmos vállát, majd puszit nyomtam az arcára.
Kornél elindult, de Marci nem ment vele.
- Nem jössz öreg?
- De, csak még rendelek.
- Mit adhatok?- tettem alá a lovat.
- Ne csináld! Kornél jó srác. Nem érdemli meg, hogy kihasználd.- mélyen belenézett a szemembe és hetek óta először most voltunk ennyire közel egymáshoz és az eddigi magabiztosságom egy pillanat alatt elszállt. De erőt vettem magamon, megköszörültem a torkomat és válaszoltam.
- Miből gondolod, hogy én kihasználom? Én nem olyan vagyok mint te.- vágtam bele egyenesen a képébe.
- Fogalmad sincs róla, hogy én milyen vagyok. Ne ítélkezz!
- Az lehet, de nem is akarom megtudni. Felejtsük el egymást!- ajánlottam fel neki.
- És ha nem megy?
Az már a te bajod! Tessék!- tettem le elé az előzőleg rendelt italokat is, hogy ne üres kézzel mennyen vissza.
Lassan visszasétált a barátaihoz és az est további részében búskomoran ült az asztalnál. Ha a régi énem lenne, rögtön megesett volna rajta a szívem, de rajtam se esett meg a szíve, mikor megcsalta velem a barátnőjét és utána sem hagyott békén. Egy pillanatig sem gondolt rá, hogy evvel engem milyen helyzetbe hozott. Igya meg ő ennek a levét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése