9.- Édes hármas

Június 18., szombat

Ma reggel végre mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból, mivel tudtam, hogy ma mi vár rám. Gyorsan elmentem letusolni a folyosó végén lévő közös fürdőbe, majd törölközőbe csavarva jöttem vissza a szobánkba. Mivel a többiek már elmentek dolgozni végre kiélvezhettem az "üres" szobát. Bekapcsoltam egy kis zenét a telefonomon, és öltözködés közben táncra is perdültem. Az új, alig használt fürdőruhámat vettem fel, arra pedig egy könnyed, csíkos, egyberészes ruhát. Mikor az órámra néztem már 8:58 volt, így gyorsan felhúztam az egyik papucsomat, a napszemüveget is a fejemre tettem és már zártam is a szobánkat. Gyors léptekkel mentem a büféhez, nem akartam megváratni Kornélt. Mikor messziről megpillantottam, a meztelen felsőteste csak úgy rikított. Nem azért, mert olyan fehér lett volna, sőt kifejezetten szép, napbarnított színe volt, és enyhén kidolgozott a felsőteste.
- Remélem nem várattalak meg?- mire ő csak elmosolyodott és két puszival üdvözölt.
- Mehetünk?
- Persze.
Kezdetét vette a nap, ami egyáltalán nem úgy alakult, mint ahogy én azt elterveztem. A part nem volt messze a büfétől, így nem volt alkalmunk túl sokat beszélgetni, de mikor a partra értünk a szó is bennem rekedt. A homokos részen éppen pakolt ki Szabina a táskájából, mellette az Adonisz testű pedig csak állt és nézte a vizet. Mikor ő is észrevett széles mosolyra húzódott a szája és integetett, mint egy agyatlan.
- Ez ugye csak valami tréfa.- mondtam inkább magamnak, de Kornél is meghallotta.
- Nem nagyon bírod őket?- kérdezte Kornél
- Az nem kifejezés.
- Akkor csak köszönünk nekik.- mondta mindenféle bánkódás nélkül.
Elindultunk feléjük, mire Marci még jobban vigyorgott, Szabina persze csak fintorgott és inkább arccal lefelé feküdt le napozni.
- Sziasztok.- köszönt először Kornél én pedig csak bólintottam.
- Hello, foglaljatok helyet.- mutatott az ő törölközőjére.
- Mi még megyünk tovább.
Marci arcáról az eddigi magabiztos mosoly eltűnt és helyette harag jelent meg. Kornél is érezte a feszültséget éppen ezért el is köszöntünk tőlük.
- Sajnálom. De ritkán van szabadnapom és azt nem velük akarom eltölteni.
- Érthető.
Elhelyeztük egymás mellett a törölközőinket, majd levettem a ruhámat és eltettem azt a táskámba. Mikor Kornél éppen felnézett a pakolászásból a szeme megragadt rajtam. Titkolni próbálta, de nem igazán ment neki, így mentette a menthetőt.
- Nagyon sokat takart a ruha. Csodálatos alakod van.- nézett most már végig rajtam minden szégyenkezés nélkül.
- Köszönöm szépen.- pirultam el egy kicsit.- Fürdünk?- törtem meg ezt a számomra kissé kínos pillanatot.
- Hát jobb is ha lehűtöm magam.- majd evvel berohant a vízbe, én pedig követtem. Iszonyatosan hideg volt a víz elsőre, így szinte csak dideregtem. Mikor ezt észrevette Kornél odajött hozzám, elkapott a derekamnál fogva és beleborultunk a vízbe. Magam sem tudom miért, de ezt mindegyik srác élvezi. Mikor feljöttünk a felszínre kicsit sem voltam dühös rá, egyszerűen élveztem.
- Úszunk egy kicsit, mert ide fagyok?- kérdeztem didergő ajkakkal. A szeme a számra vándorolt én pedig zavaromban félrehúztam azt, amitől kizökkent és újra a szemembe nézett.
- Ahogy akarod. De tudd, hogy verhetetlen vagyok.- mire ezt kimondta már úsztam is befelé, magam mögött hagyva Kornélt, aki hangosan nevetve vetette magát utánam a vízbe. Mikor már jól lehagytam és elég mély volt a víz is, nagy levegőt vettem és lementem a víz alá majd kézen álltam. A bokámat hirtelen elkapta valami, mire bepánikoltam, egy adag vizet benyeltem és még a bokámat is kificamítottam mikor hirtelen fel akartam állni. A sérült lábamra nem bírtam ráállni, így a mellettem lévő Kornál nyaka köré tekertem a karomat és ráakaszkodtam.
- Bocsi, de azt hiszem kificamodott a bokám.
- Az én hibám, megijesztettelek.- esedezve nézett rám, szinte kölyök kutyaszemekkel. Az ölébe kapott és kivitt a partra. Marci persze várta ezt a pillanatot és szinte rögtön ugrott.
- Mi történt?- futott oda hozzám, mikor Kornél letett a törölközőre
- Kificamodott a bokám.- még csak rá sem néztem, inkább a bokámat tanulmányoztam, hogy dagad-e.
- Megijesztettem. Elkaptam a lábát, miközben ő kézen állt.- gondolom Marci értetlen arckifejezésére adott választ.
- Hogy lehetsz ekkora idióta!- hurrogta le, mire mindketten felkaptuk a fejünket.
- Te nyugodtan elmehetsz.- közöltem vele finoman, hogy nem akarom őt a közelemben látni.
- Be kéne vinni a kórházba.- szólt bele továbbra is.
- Semmi bajom. Elmehetsz!- utasítottam, mintsem mondtam.
De Marci csak nem akart tágítani.
- Megoldom én öreg.- fogta meg a vállát, mire ő azt lerázta és végre ott hagyott minket.
- Ebbe meg mi ütött?- nézett utána.
- Azt nem tudom. De azt hiszem nem dagad a lábam.- mondtam vigyorogva, hátha őt is felvillanyozza ez a hír.
- Akkor ma már nem lesz több fürdés.- vigyorgott én pedig szégyelltem magam, hogy ennyire elrontottam a napot.
- Legalább benned már nem teszek kárt.- nevettem fel.
- Én egy kemény szikla vagyok, ha valamilyen kárt akarnál okozni nekem, az inkább neked fájna.- vigyorodott el magabiztosan, mire csak a szememet forgattam és nevettem. Lefeküdtem és az eget kezdtem el bámulni.
- Te nem idevalósi vagy ugye?- kérdezte kissé szomorkásan, amit nem igazán értettem, de válaszoltam.
- Nem, én Szegedi vagyok.
- Pf, hogy kerültél te ide?
- Magam sem tudom, de mindig is kiakartam próbálni a balatoni nyári pörgést.- vontam meg a vállamat.
- És hogy tetszik itt? Olyan amilyet vártál?
- Nem egészen. Az emberek itt iszonyat bunkók, pedig eddig azt hittem, hogy otthon vannak a legbunkóbb emberek.- nevettem el saját meglátásomon.
- De azért sikerült pár emberrel jóban lenned nem?
- A főnököm nagyon rendes. Egyáltalán nem rá ütött Szabina. A két szobatársammal is elvagyok, de teljesen más világok vagyunk, ja meg munkatársak között ott van Tomi is, de azt hiszem ő többet akar, mint barátság. Most pedig megismerkedtem veled. Te vagy a legjobb fej.- hallottam, hogy ezen jót mosolyog, én pedig ennek csak örültem.
- Örülök neki, ha így gondolod.
Személyes dolgokról kérdezgetett, mint például a család vagy előző párok.
- Anya nem is akarta, hogy ide jöjjek.- nevettem fel.- De hát egy anya már csak ilyen.- mosolyogtam továbbra is és folytattam a beszámolót.- Ő a legszigorúbb anyuka, akit valaha megismertem, ennek ellenére nagyon szerethető. Apa kicsit lazább, de anyát pártolja általában, már ha itthon van, mert rengeteget dolgozik. - megálltam egy pillanatra és gondolkoztam mit is mondhatnék még.- Egyedülálló vagyok. Azt hiszem nincs más a családomról.- fejeztem be és néztem rá, jelezve, hogy most ő következik.
- Én is a szüleimmel élek. Már említettem, hogy az apám autószerelő, de ő nem olyan laza, mint a tiéd. Anyám pedig már meghalt 4 éve. Viszont nekem van egy kis öcsém.- nagyon szeretetre méltóan beszélt a családjáról, a tragikus esemény ellenére.
- Sajnálom.- mondtam az anyukájára.
- Semmiség. Akkor most jöhetnek a volt pasik.- villanyozódott fel, rajtam viszont láthatta, hogy nem akarok erről nagyon beszélni, így ő kezdte.- Egy komoly kapcsolatom sem volt, legalábbis szerintem, így visszagondolva egyik sem jelentett sokat. Ha viszont időre nézzük, akkor volt egy másfél éves kapcsolatom. A csaj megcsalt a legjobb haverommal.- ekkor Marciék felé nézett, ami miatt gyanússá vált a dolog. És egy pillanat múlva már fel is világosodtam. Lehet, azért mondta tegnap Marci, hogy ne használjam ki, mivel ez már megtörtént vagy éppen nem akarta, hogy ezt megtudjam.
- Marcival?- szaladt ki hirtelen a számon. Kornél csak halvány mosollyal bólintott egyet. Láttam, hogy még mindig egy kissé fájó pont ez neki, ezért nem is faggattam tovább inkább elkezdtem én.
- Bajtársak vagyunk.- próbáltam vidítani.- Annyi különbséggel, hogy nekem egy három éves kapcsolatom ment tönkre pont az érettségim előtt. Ez miatt nem is vettek fel a fősulira.- tettem hozzá.- Ráadásul engem nem is egyszer csalt meg.
A szívem sajgott pedig már egy éve ennek, hogy teljesen vége, de mégis első szerelem.
- Előtte nekem sok kavarásom volt, de ő volt az első szerelem. Tudod a rózsaszín felhő meg hasonlók, mind megvoltak. Annyira vak voltam, hogy mikor 2 év után kiderült az első megcsalása én megbocsátottam neki. Mondván, hogy megváltozik. Nem tette, így újra és újra megcsalt, míg végül a földig nem tiporta a büszkeségemet és végül a szüleim vetettek ennek véget. Azóta semmi komoly. Nem bízok a férfiakban és többször is kiderült, hogy ezt nagyon jól teszem.
Ekkor megint csak Marci jutott eszembe. Ő is ugyanolyan szemét alak, mint az előző pasim volt.
Éppen új témába kezdtünk volna, mikor Marci és Szabina jöttek oda hozzánk.
- Jöttök ebédelni?
Kornél rám nézett, mire én megadóan bólintottam. Kicsit éhes lettem és Szabinát is jól esik dühíteni.
Mindkét fiú egyszerre hajolt le értem, hogy felsegítsenek. Szabina viszont megfogta Marci vállát, hogy visszahúzza, de az lerázta magáról, emiatt én kaptam a "kinyírlak" tekintetet Szabinától.
- Majd Kornél segít.
Szeretem dühíteni a jelenlétemmel Szabinát, de nem akarom megalázni, az nem én vagyok.